2014. május 31., szombat

Kéktúra szakaszok - Nagyvázsony-Kab-hegy-Úrkút (7.sz./1.)

Nehézség: 3,5/5
Táj szépsége: 3/5
Útjelzések: 4/5

Március végén gyalóztam le a 7. számú túrából a Nagyvázsony-Kab-hegy-Úrkút szakaszt, ami 15,9 km.
Nagy alkalom volt, ekkor veszítettem el a Kéktúra szüzességemet, ami némi pecsételéssel járt :D.

"Friss és ropogós kora tavaszi energiák mindenütt. A KÉK indításával az idei év legnagyobb koppanása is kezdetét vette. Korai öröm, felszabadultság, jóvilág - egészen addig, amíg mindemellé ordas nagy, tolerálhatatlan hurkákat is idekanyarított nekem ő és az élet. Lebucskáztam a felhőkről, de ma már ezt sem bánom. És mindez mit sem von le abból, ami akkor és ott szép volt."

Az egész túra legnagyobb ajándéka egy átsuhanó szarvascsapat volt, ráadásul a korábbi rém homályos vadfotóim után ezúttal egészen vállalható képek is születtek:


Persze minden Nagyvázsonyban kezdődött, ahol a vár pénztárában megkaptam a legelső pecsétemet - illetve rögtön kettőt, ugyanis itt a klasszik Kéktúra pecsét mellett egy, a várat ábrázoló csecse bélyegző is jár. Ami így fest:
A túra összességében nem volt túl nehéz, átlagos kondival is teljesíthető. Ami mégis okozhat egy kis gondot, hogy ha jól emlékszem 4-szer (vagy 6-szor?) kerítést is kellett mászni, de a kerítések mindkét oldalához odaerősített létra segítségével. Nagy batyukkal, gyerekekkel, kutyával vagy tériszonnyal gyalózok azért számíthatnak egy kis izgalomra. A túra másik nehézsége természetesen a Kab-hegyre felcaplatás. Ami nem túl hosszú, talán 10-15 perc a végén az igazán meredek szakasz, de a csúcsra érve garantált a fújtatás. Kárpótlásul egy szuper kilátó, kellemes kilátás, és pihenőhelyek várnak.


Továbbgyalózva pár száz méterrel később, az erdészháznál egy fára erősítve ott várt rendben a következő pecsét. Hát, innen elég sokat kellett az aszfaltot is koptatni, de már csak kevesebb mint 6 kilométer volt Úrkút, ahol a Kéktúra kocsmában gond nélkül megkaptam a nap utolsó pecsétjét,

 Ha már Úrkúton jársz, érdemes megnézned az Úrkúti őskarszt-ot,  a különleges földtani képződményt. Kézi fejtéssel mangánt bányásztak itt anno, a kíméletes módszernek köszönhetően maradt meg az itt látható kőzetek gyönyörű formavilága. Ha a dolog tudományos részére fittyet hánysz (ahogy én is :o)), akkor is nagy élmény, ahogy falépcsőkön gyalózhatsz le több emelet mélyen a pokolba a hegy mélyére.

2014. május 25., vasárnap

Medve, mit csinálsz itt? :o)

Egyik kedvenc videóm :). Itthon túrázás közben nem túl sanszos persze.




Nyereményjáték a Kéktúra teljesítőinek!

Te már teljesítetted az Országos Kéktúrát? Vagy nincs már sok vissza, és úgy fest, hogy november végéig befejezed?

Akkor Neked is szól a Decathlon nyereményjátéka, aminek a lényege, hogy a honlapon 2014. november 30-ig regisztrálók között kisorsolnak egy 50 000 forint értékű Decathlon Ajándékkártyát.

További részletek és regisztráció:

http://www.turatop.hu/#




Kéktúra szakaszok - Szentbékkálla - Nagyvázsony (6.sz/1.)

Nehézség: 2/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések (minőség és gyakoriság): 3/5


Május elején jártam be a 6. számú túrából a Szentbékkálla-Balatonhenye-Csicsói eh. (illetve erdei iskola) - Nagyvázsony utat, ami 21,7 km, persze a szokásos kis eltévedésekkel közel 25 km lett a vége.

Induláskor rajtam volt még a város kattogása. Megfigyeltem, a legtöbb túránál így indítok. A kirándulásra is rávetítem a hétköznapok kényszereit, és stresszeit: agyalok a buszmenetrenden túltervezek mindent, van bennem egy sürgető érzés, hogy teljesítenem kell, és élményeket is akarok, de azonnal és sokat... Aztán hirtelen megcsap az erdő, a maga vad és élő, de végtelenül természetes közegével. És akkor még nagyobb a kontraszt közte és köztem. Sejtfal nélküli amőbaként érzem magam ebben a keretek és határok nélküli világban. Aztán ahogy taposom az ösvényt, magam mögött hagyom a hétköznapi frusztrációimat, és fokozatosan, egyre jobban belesimulok én is a tájba. Érzem, az erdő a színtiszta élet. Sosem tudom, mit tartogat, természetes kuszaságából éppen mi bontakozik ki: örömet tesz elém egy-egy színes virág, vagy pillangó képében, vagy egy váratlan akadályt kell-e leküzdenem. Bizonytalan és mégis annyira élő. Bennem van még egy kis sietség is, igyekeznék haza. De mi van, ha én itt vagyok otthon?

Szentbékkállán a Kéktúra bélyegzőt a presszó ablakában találtam, pecsétpárna is volt mellette. Ezután az Öreg-hegy felé vettem az irányt. A Kéktúra elvezet Jeszenszky István, sarodművész Napfény szentélyének (értsd: otthonának) bejárata előtt:

Korábban eltöltöttem itt egy hétvégét, de ezúttal nem mentem be. Innen már csak egy rövidebb emelkedős szakasz, és a túra leglátványosabb pontjához érünk, a 369 méter magas Eötvös Károly kilátóhoz. Csodás kilátás nyílik innen a tanúhegyekre, a Káli-medencére és a Balatonra is:
Fájó szívvel indultam tovább Balatonhenye felé.Itt az erdőben ért egy kis meglepetés, egy méretes lábnyom személyében. Nem tudtam eldönteni, hogy esetleg létezik ekkora szarvas? Vagy egy tehénke kószált valami miatt egyedül az erdőben? 
Balatonhenyén a helyi kocsmát zárva találtam, de a pecsétet megtaláltam az épületet jobbról megkerülve, a hátsó terasz ablakán. A jelölések egészen idáig nagyjából rendben voltak, a falucskát elhagyva viszont gondban voltam. Egy romosabb épületegyüttes után egy lankásabb dombnál háromfelé ágazik el az út, jelzés viszont egy szál se. A telómra pedig még mindig nem töltöttem le a túrautakat. Szerencsére épp jött szembe egy biciklis pár, akiktől megtudtam, hogy a középső út lesz az enyém. Ezután gyér jelzések mentén haladtam tovább a Csicsói erdei iskola felé. Útközben befigyelt egy siklószerűség:

A Balatoncsicsó közelében lévő erdei iskolánál lévő Kéktúra bélyegző szerintem pályázhatna a legkönnyebben megtalálható pecsét címre :D:

Ezután még egy laza 6,4 kilométeres gyalózás várt rám, majd beértem Nagyvázsonyba.

Kövess a Facebook-on is!









Indulj el az úton! - Miért is jó gyalózni az Országos Kéktúrán?

Sziasztok! 2014 március végén kezdtem el az utam az Országos Kéktúrán. Apró részletekben, többnyire hétvégente tervezem bejárni az Írott-kőtől Hollóházáig hömpölygő 1128 kilométeres turistautat. Nem sietem el, 3-4 évig tart majd. Ez alatt az idő alatt sok minden fog történni körülöttem, és sok minden fog változni bennem. Ha van kedved, kövesd végig az utamat, ami talán ezáltal kicsit a Tiéd is lesz.

Ha pedig éppen azon hezitálsz, hogy elindulj-e Te is a Kéktúrán, akkor pár cucc, ami miatt szerintem olyan jó ez:
- A Kéktúra gyönyörű helyeken vezet keresztül, így nem kell sokat agyalni az útvonalterven, mert ez adott. Dombok, őznyomokkal teli erdők, patakok, várak, templomok, sziklák, madarak, lepkék és minden ami csak kell…
- Szinte mindenki számára elérhető, ha a távolabbi szakaszokat problémás is megszervezni, megvalósítani, de a közeledben lévő pár száz kilométert akkor is szinte biztos, hogy mindenki bejárhatja, aki csak szeretné.
- Átmozgat, felfrissít, kitisztítja a kattogó agyat.
- Váratlan meglepetéseket tartogat, sosem tudhatod, mikor mi vár Rád, és pontosan mi is fog történni.
- Lesznek helyzetek, amikor nehéz. A sajgó izmok, a zuhogó eső, egy méretes kidőlt fa, vagy egy patak, esetleg egy alapos eltévedés – adott pillanatban kiakaszt, de utána jó érzés, hogy ezen is sikerült túljutni. És ez a tudat erőt ad a hétköznapok nehézségeihez is.
- A végén kapsz egy kitűzőt :D.
Ha Te is járod a Kéket, Te miért szereted?